Néha a legegyszerűbb dolgok is a legmélyebb. Így volt ez ezen a szép júniusi reggelen. Olyan volt, mint szinte bármely más reggel nyáron, kivéve a sajátossága a napfény a hátsó udvaromban. A fénysugarak streaming révén a kinyújtott ágak úgy tűnt, hogy egy speciális árnyalat. Egy túlvilági fényben kitűnik: az alaphangot a nap. Micsoda dicsőséges reggel, gondoltam, ahogy azt előre gyártott készítmények, hogy az én feleségem, Mardai, hogy a kórház újra.
Ez volt valamivel több mint két éve, hogy Mardai, csak a maga harmincas években, már küzd a rák. Sok dolog, amit terveztünk a következő évekre. A törzs és a stressz a betegség vette a toll a ketten, valamint a többi családtagok. Volt egy idő, amikor az élet visaged bátran és nem vette gondolat a buktatókat, amelyek fekszenek az utunkba.
Meggyőződésem, hogy az ember megszokta anything.Thus ez volt a mi folyamatos harcot a betegséggel. Az évek során a rák jeleit mutatta visszavonuló, csak vissza egy bosszú rövid idő múlva. Mivel Mardai még nem érzi túl jól az utóbbi időben, ő orvos ragaszkodott hozzá, hogy ő visszatér a kórházba megfigyelésre.
Mivel a szabadság ideje közeledett, azt már a búcsúzás a gyerekeknek. Malika, a lányunk tartott bátyja Jonathan kezét, ahogy kihúzta a meghajtó utat. Ezek nagyon speciális gyermek, két. Született: körülbelül négy év telt el, mind a ketten elfogadták egy rendkívül fiatal korban. Odavitt sok örömöt az életünkbe, és most, a 11 év és hét voltak alkalmazkodik ideális tudtak a kellemetlen családi dilemma.
A kórház volt, talán egy óra autóútra otthon. Mint mindig, jó volt, hogy egyedül lehessen Mardai az autóban. Beszéltünk a "régi szép időkben", és milyen kedves, hogy volt nekünk. Mi eszmecserét folytattak a munkám, a gyerekeket, a barátok és a jövőnket. Még akkor is nevetett az én gyenge vicceket, láttam a szemét mélyén az árnyékok a szomorúság. Az őrzött elvárások beszélgettünk terveiről a 20. házassági évforduló, ami csak másfél hete van.
Hogy olvassa el a többi a történet látogatás http://www.spiritual-simplicity.com